Ihlet

Elkapott az ihlet,
Itt a varázs,
Írnom kell, itt lett,
Különben elmúlik az ihlet.

nincs más módja, verselek,
Kiöntöm a szívemet,
Senki sem tud róla,
Hogy én hobbiból verselek.

A vad ártatlant űz

Szép az ég,
Szép a nyár,
A tábortűz ég,
Valaki pedig vár.

Sötét éjszakákon,
Valaki ott áll,
Egy fa oltalmában
Áldozatra vár.

Ott vár a vad,
Egy fa árnyékában,
A ragadozó félelmet ad,
Egy fűzfa oltalmában.

Az áldozat arra jár,
A vad megbújik,
A fűzfa alatt vár,
Az áldozat ugrik...

Vége mindennek,
Életnek-halálnak,
Vége mindennek,
Vége a világnak.

Meghalt az áldozat,
Szörnyű vége lett,
Meghalt az áldozat,
Vadnak örömest lett.

Egy nap

Megy az óra, zakatol,
Ezzel pedig untatol,
Unom már az órát,
Várom már a Juliskát.

Tesi órán ugrálunk,
Kedvencem a baseballunk,
Sokszor én már beértem,
A métát pedig nem értem.

Beethowent tanultuk,
Dolgozatot is írtunk,
Nekem pedig 5-ös lett,
Zolikának 1-es lett.

Irodalomból a Toldit vettük,
Azt olvastuk szüntelen,
Matekból most ott tartunk,
Hogy tükrözünk szüntelen.

Barátomnak

Nem tudom mit írhatnék, sajnálom,
Nem te vagy a barátom,
Megpróbáltam, nem ment,
Ez a vonat már elment.

Hirtelen most elgondoltam,
Mit tehetnék én veled,
Nem tudom mit csináltam,
Butaságot én, veled.

Nem tudom mit írhatnék, sajna
Folyik Bonn mellett a Rajna,
Elfolyt a barátságunk vele,
Mit kezdhetnék én, vele.