Tavasz

Köd száll le a hegy mögött,
előtte kék patak hömpölyög.
Az ég kék,száll a fecskepár,
Gyönyörű rét, szép tavasz vár.

Zöldben ég a fű,
Minden olyan gyönyörű.
Virág nyílik mindenhol,
Madárdal a levegőben szól.

Pillangók szárnya rebben,
Egy ág a szarvas alatt reccsen.
Vaddisznó csorda a vadles alatt áll,
Barna medve a friss mézre vár.

Eljött a tavasz, a friss dal száll,
A réten a sok állat vár.
Fecskeár, a hömpölygő patak,
Az erdő már örökre ilyen marad.

Csillagok

Mint megannyi csillag a fekete égen,
Valamelyek eltűnnek az éjben.
Várom azt, mi engem vár,
Azt mi mindig eljő', se leszáll.

Hullik a fáról sárga levél,
Ugyanúgy a csillag, mi velem él.
Hullik lefelé az égről,
Hullik abból a nagy feketeségből.

Rengeteg csillag hull alá az éjen,
De örökre ott van a fekete ében.
Az megvédi, óvja örökre,
De megunja, s a csillagnak vége.