Karácsony

2 vers, egy cím. 2 az 1-ben. :)

I.

Táncol a Hold, s a csillagok,
Körbeforognak 100-szor az angyalok.
A 3 királyútnak indul,
A sok csillag az égig nyúl.

A kis Jézus megszületett,
Mária adott neki lelket.
Boldogság és öröm vár,
A bánat ez estén elszáll.

Táncol a Hold, s a csillagok,
Körbeforognak 100-szor az angyalok.
A kis Jézus megszületett,
A Messiás megérkezett.

II.

Hull a hó,fehér a táj,
Fehér karácsony vár.
Itt van már a december,
Vár a jósok hóember.

A hó a fákat beborítja,
Az embereket ez kiborítja.
Jégcsapokból víz csöpög,
Valahol forrócsoki gőzölög.

Mindenki vidám, boldog,
Minden szív gyorsabban dobog.
Itt a karácsony, a boldogság,
Eltűnik e nap a szomorúság.

Unokatesóimnak névnapra, szülinapra

Marci

Boldog névnapot,
Marcusnak kívánok,
Légy e napon boldog,
Sőt, addig, míg a szíved dobog.

Mimi

Boldog névnapot Emma,
Kérlek légy boldog ma,
Edd a csokit bőséggel,
S remélem a verssel megelégszel.

Véres gyémánt

Véres gyémántot a föld temet,
Fölötte megy a gyászmenet.
Afrika földjét vér fedi,
Mindenki a fiát temeti.

Vérbe burkolózik a fekete zászló,
Megy az utcán a sok gyászoló.
Véres gyémántok látványa fogad,
A gyászmenet nemsokára abbamarad.

Véres gyémántot a föld temet,
Elment mind a gyászmenet.
Afrika földjét vér fedi,
Minden zászlót a vér belepi.

Rómeó és Júlia

Két szerelem rózsája,
Két család viszálya.
Rózsa rózsát szeret,
DE a két család nem kegyelmez.

Örök szerelem, mi elveszett,
Örökre a földbe temettetett.
A síron a két rózsa,
Jelzi, a szerelem el lett ásva.

Egymást a földben is szeretik,
Szerelmüket örökre elfedik.
Boldogságban nyugosznak,
Odafenn örökre együtt vannak.

Két szerelem rózsája,
Két család viszálya.
A szerelem eltemettetett,
Ezután örökre elveszett.

Barátság

Barátság, hát ennél mi jobb?
Addig tart, amíg a szív dobog.
Egy barát sohasem feled,
Mindig szívesen van veled.

Segít a bajban, ha kell,
Addig veled van míg a Nap kel.
A barát veled örül, veled sír,
Ha kell verset is ír.

Ott van veled, ha kell,
Talán sosem megy majd el.
Megvigasztal, megnevettet,
Ott volt veled, mikor igazán kellett.

Te is ott vagy neki,
Együtt sírtok, ha lelked úgy érzi.
Addig maradsz, amíg kell,
Tán míg a Nap fel nem kel.

A legjobb barátnőimnek, L. Lilinek, M. Julinak, T. Evelinnek, M. Vikinek és B. Cintinek.

Idézet

Nem mindenki olyan, mint amit mi látunk belőle. Lehet, hogy valaki rendes és jófej, de közben a hátunk mögött kibeszél minket. Lehet, hogy bunkónak adja magát, (pl.: egy fiú)de belül a legjobb barátjának tart minket.
Ismerd meg az embereket belülről, és ne ítélj csak a látszat alapján.

Bánat

Ki akar e súlyt cipelni?
Ki akar bánatot viselni?
Mindenki a bánattól terhes,
Mi senkinek sem kedves.

Minek ezt viselni?
Nem lehet útszélen letenni?
Bár lehetne, ki is dobnám,
Aki kéri, odaadnám.

Bár dobhatnám, de nem,
A bánat beszél belőlem:
"Nem dobhatsz ki, itt vagyok,
Akkor is a válladon maradok."

Hiány

Sötét éjszakákon várok,
Azon a réten állok,
Ahol elhagytál,
És magamra utaltál.

Elhagytál, elmentél,
Csillagot, Holdat többé nem leltél.
Hiányzol, ezt nem tagadom,
Ezért nincs itt maradásom.

Még mindig a réten állok,
A boldogságra várok.
De nem jő, s vele te sem,
Eldobtad magadtól a lelkem.

Várok még egy évig,
Ha kell az örökkévalóságig.
Csak rád várok, és várok,
Addig ezen a réten állok.

Ha köd lepi be a tájat...

Ha köd lepi be a tájat,
S téged elfogott a bánat,
Siess, fuss, gyere hozzám,
Nálam téged csak boldogság vár.

Ha köd lepi be a tájat,
És elmúlt már a bánat,
Boldog lehetsz, és az is vagy,
Akkor is ha tél lesz, s fagy.

Ha köd lepi be a tájat,
És zord idő támad,
Ne félj, a boldogság erőt ad,
Segít neked, és melletted marad.

Ha köd lepi be a tájat,
És nap sugara támad,
Boldog lehetsz örökre,
Vihar elment, így nem leszel börtönbe.

Idézet

Ne tedd meg azt, amit kérnek, ne tedd azt, amit kell, csak egy szabályt tartsd be az életedben: Szegd meg a szabályokat, mert csak egy életed van, amit kihasználhatsz.

Így született a halál

Vár téged a Siralomvölgy,
Azt kéri: ölj.
"Megteszem, megteszem,
Valakit a halálba magammal viszek."

A holt ember szelleme
Új testet öltött,
Az éjszakába ment őkelme,
S újfent eszébe ötlött:

"Ha egyedül megyek,
Nevem is legyen,
Mindenki ha ott leszek,
Rettegjen tőlem.

Legyek hát Kaszás,
De az inkább sírüreget ás.
Talán lehetnék halál,
Aki az éjszakába jár."

Elindult az éjszakába,
Embereket vitt el,
Messze a holdvilágba,
Az ő kriptájába.

Elment szerelem

Óh! Elment az ostoba!
Nem tudta miként, s hova.
Itt hagyott szerelmesen, egyedül,
Közben pedig előlem menekül.

Menekül a szerelmem elől,
Amit szeret, s így végleg megöl.
Ő is szeret még, tudom,
" Szerelmem, úgy sajnálom."

Elmúlt a szerelem,
Megölt a szerelmem.
Elfogyott a megmaradt mámor,
A magány lesz immár bátor.

Címtelen

Csak ültem egymagamban,
Azon a réten, ahol abbahagytam.
Azt amit oly régen elkezdtem,
Mikor megérkeztem.

Ültem az íróasztalnál,
Írtam, csak írtam már.
Ezt a kis verset,
Az alkalomra neked.

Elköltöztünk

Mindig álmodtam róla,
Hogy ilyen lesz a haza.
Nagy, tágas, s medence is van!
Persze plazma a nappaliban.

Wow! Mondtam,
Mikor megpillantottam.
Abban is volt plazma,
biztos ez az egész, Anya?!

A ház olyan, mint a palota,
Ez az új "haza".
A szobám is csudajó,
A medence meg klafajó!

VIGYÁZAT, PRIVÁT!

A barátnőmmel (M. Viktóriával) alkottuk ezeket a daoszövegeket. FIGYELEM, NEM VOLTUNK ÁTLAGOS ÁLLAPOTUNKBA, MERT KÉSŐ ÉJSZAKA ALKOTTUK ŐKET!

Twilight K'NAAN-Waving flag

Refr.Óóóhhh...!
Van 3 szereplő,
S mind a 3 menő,
Edward a cuki,
S Jacob a nagyon sunyi.
Ő a sunyi, Kit meg kell enni,
Ő a sunyi, Kit meg kell zabálni.
Refr.: Óóóhhh...!
S aztán ott a Bella,
Ki soha nem megy haza,
Charlie-t otthon hagyva,
Magára van utalva.
CSak a plazmát nézi, tőle nem kell félni,
Csak a plazmát nézi, őt nem kell megenni.
Refr: Óóóhhh...!
Ott van Jacob a sunyi,
DE azért még cuki,
Elviszi a Bellát,
Erdőn kewresztül át.
De visszahozza, elviszi haza,
DE visszahozza, s elviszi haza.
Refr: Óóóhhh...!
Edward a cuki,
Ki kicsit sem sunyi,
Inkább romantikus,
És még energikus.
Ő a cuki, Ki nem sunyi,
Ő a cuki, Kit meg kell zabálni.
REfr:Óóóhhh...!
Ez a 3 szereplő,
Most nagyon menő,
Később gyertek vissza,
Ne menjetek még haza.
Most el kell mennünk, De visszajövünk,
Most el kell mennünk, De még itt leszünk.
REfr: 2x

Dobogó szív

Él a szívem, dobog,
Mosolyog is, s boldog.
CSak érted élek
Ha melletted vagyok, nem félek.

TE voltál a támasz, a segítség,
A szívem csak érted ég!
Nincs menekvés, ez szerelem,
Te vagy az életem!

Érzem szívem, dobog,
A szívünk együtt boldog.
Élünk csak egymásért,
Semmi, s senki másért.

A mosoly mögött

Mikor a szám mosolyog,
Szinte mindenki boldog.
DE a mosoly néha keserű,
Akármilyen gyönyörű.

A szívem már alog dobog,
A mosoly sem igazából boldog.
Valami baj van!
DE senki sem segít a bajban.

A szívem dobban, s megáll,
A halál az ajtóban vár.
Itt nincs megoldás, vége van.
Senki sem segített a ajban.

Űrből jött manó

Mikor megérkeztél, vártunk rád,
Kedves Űrmanó!
Bulival üdvözlünk téged ám,
S köszöntünk: Halihó!
Meg sem köszöntük, hogy eljöttél,
TE Űrből jött manó!
A szívünk veled együtt él,
TE kedves Űrmanó!

(Anyukám kedvence) Szerelemcseppek

A szerelem csorog le az arcomon,
Ülök párnát szorongatva az ágyamon.
Várom a percet, amikor eljössz értem,
S elviszel, ahogyan kértem.

A szerelem csorog a szívemen,
Vigyél el innen, kedvesem.
Ha elviszel, és boldog leszek,
Hogy örökké veled élek.

Biciklis sátortábor

Ezt a biciklis sátortáborban (mint a cím is mutatja) kellett előadnunk. Az 5-ből a 2. helyezést értük el, csak azzal, hogy mind az 5-en 1-1 versszakot elolvastunk.

Ez a biciklis tábor,
Mikor odaértünk elfogott a mámor,
Mikor odaértünk, még sütött a Nap,
Számunkra ez volt az alap.

Volt fürdőzés,
Tollasozás, biciklizés,
Sátrakban aludtunk,
Ahol nem volt sok nyugtunk.

DE sok volt a szúnyog,
Miatta mindenki sokat morgott,
Sok volt a szúnyogcsípés,
Mennyi szúnyog csíp meg még?

A harmadik napon fújt a szél,
Mindenki azt kérdezte: miért?
Mentünk 10 kilómétert
Nem bírtuk már az éberséget.

Ez volt a sátortábor,
Közel volt, s nme távol.
Jövőre is itt leszünk,
S akkor is sültkrumplit eszünk.

Köszönjük a tanároknak,
S ugyanúgy a diákoknak.
minden tanár, s Nelli néni,
Hagyjuk mostmár őket élni,
Nem kell tőlünk többet félni.

Twilight-os versek

Edwardnak

Szerelmem, szerelmem,
Élettelen kedvesem!
Mondd, hogy szeretsz engem,
Halott kedvesem.

Ugye szeretsz engem,
Szerelmem, kedvesem
Csak engem mást senkit,
Erre ne szólj, Edward, semmit.

Jacobnak

Oh! Életem, szerelmem,
Szeretett kedvesem!
Ugye te mindig velem leszel,
Elhagyatott éjjelen.

Te védessz meg éjjelen,
Mikor eljön a sötét ében.
Mint gyengéd, de erős farkas,
Értem a holdra vonyítassz.

Érted ezt megteszem

Mindent tettem érted,
Eljött hát a végzet,
Mért mentél el, kérlek,
Bár segíthetnék néked.

Érted szívem felvértezem,
Arcod könnyen megkönnyezem,
Életedet könnyen el nem engedem,
Ha meghalsz, én utánad megyek.

Örökkön-örökké

Örökkön-örökké várom a napot,
Hogy láthassam a Napot.
Örökkön-örökké várom a barátom,
Ki egyszer azt mondja sajnálom.

Várni a pillanatot,
Várni a barátot,
Ki soha nem megy el,
És ez neked kell.

Örökkön-örökké várni,
Úttalan utakon járni.
Soha semmit meg nem tenni,
Azt hogy vele még egyszer el merj menni.

NépTánc

Egy pihe felröppen...
Egy lááb dobbant...
A nagy szoknya libben...
Egy köcsög leesik oldalt.

Figyelem, blogoldali hírek!

Tegnap nagyon jó dolog történt velem. Nemrég egyik versemet, a Barátomnak címűt beküldtem egy tinimagazinnak, a Popcornnak. A júliusi számban pedig megjelentették. Nagyon örültem neki. Ha valaki teheti, kérem vegye meg, mert ott "A hónap verse" kiscím alatt szerepel a versem. Nagyon köszönöm előre is, ha valaki megveszi, és megnézi!!!

A szerk.: Nagy Zsófia

Tudatlanság

Nincs benne semmi,
Mit kereshetnél örökké,
Nem tudja senki,
hogy a tudatlanság benned él.

Olyan mint mikor zene szól,
Nem hallasz, nem tudsz semmit,
Köréd fonódik, megóv,
Csak téged, semmit és senkit.

Nem tudod, mi folyik a világban,
Üres, levegő nélküli tér,
Így élsz nagy tudatlanságban,
Nem tudod, ki az aki hozzád ér.

Twilight

A folytatása az első résznek. Elnézést a gyér, nem rímelő versszakokért!!! Itt nem volt olyan sok ihlet, mint a későbbiekben. Ez még az első füzetemben szerepel.

Bellát már Edward családja is befogadta,
Szerelmüket elfogadta,
A lányt nagyon megkedvelték,
Kedvük szerint dédelgették.

DE aztán el kell menekülni,
Mert jön Victória,
Őt el szeretnék kerülni,
Mert Bellát megöli.

De James, a nyomkövető,
Nehezen megkeresi Bellát,
Meg találja, meg akarja ölni,
A vérét szívná ki.

Elcsalja őt egy balett terembe,
Hova kiskorában járt,
Megkínozza, megveri,
Majd Bellát kishíján megöli.

De Edward ott terem,
Megmenti szerelmét,
Kiszivja a mérget a kezéből,
Mely utánna nem szabadul kéz a kézből.

Bella már fekszik,
A kórházi ágyban, ernyedten,
Az anyja mellette őrködik,
És beszélgetnek csendesen.

Edward is ott pihen,
De ő csak látszatból,
Mert a vámpírok nem pihennek,
Ők mindig fent lennének.

Boldogok lesznek egy hosszú ideig,
Szinte elválaszthatatlanok,
Ezzel Charlie idegeit feszítik,
De nem tudja, hogy a vámpírok halhatatlanok.

Twilight

Vigyázz! AZ egész első rész 11 versszakos, de ennek egy kis részét fogom ide bemásolni, tehát ez a vers folytatásos lesz. Körübelül 3 részletben fogom itt megörökíteni, az első két részt egy kicsi bemutató dokumentumokkal. Ha a III. rész is meglesz, az is be fog ide kerülni.

Egy vámpír, s egy halandó,
Szerelem lesz köztük,
De szerelmük nem lehetne állandó,
Valami kell legyen közöttük.

A szerelmük nem egyszerű,
Az eleje kissé keserű,
Bella rájön, hogy vámpír a szerelme,
Az eleje ezért olyan keserű.

De aztán ezt áthidalják,
S megbeszélik a dolgokat,
Boldogok lesznek együtt,
Így mondhatók boldognak.

Vonaton

Ülök a vonaton,
Nézek ki az ablakon,
És látok sok dolgot,
Ami megy és mozog.

Megy a szobor, a ház,
A park a fák,
Mennek a sínek és a kutyák,
Fut a mellettünk álló vonat is.

Fut az ember, a busz, a kocsi is.
Fut a Tescó, a Spar.
Szalad a pad, a bokor,
Szalad velük minden virágcsokor.

Ülök a vonaton,
Nézek ki az ablakon,
Ülök és futnak mellettem amiket látok,
Futnak messze, míg én utazok.

Címe nincs, de ez a vers nagy kincs :)

Két féle módon is meg lett örökítve.
I. megörökítés

Nincs mit írjak, sajnálom,
TE vagy a legjobb barátom.
Elválni soha nem akarnék,
Veled örökre együtt maradnék.

II. megörökítés

Nincs mit írjak, sajnálom,
Te vagy a legjobb barátom.
Elválni soha nem akarnék,
Veled örökre beszélgetnék.

Születésnapra (3 vers, amiket egy barátnőm barátnőjének írtam a szülinapjára)

I. első vers

Születésnapodra adom,
Ezt a kicsike verset,
Mit ezzel adok,
Amin vagyok
Szülinapodra neked, te kedves.

II. vers

Mit írjak neked,
Egy képeslapra kedves?
MIt én csináltam neked,
Hogy kedveskedjek neked,
Szülinapodra vele.

III. vers

Fogadd tőlem szeretettel,
Mit csináltam neked sok kedvel,
Hogy jó legyen a szülinapod,
És tetszen e szép napod.

Nyár, vakáció...Szüneeeett!!!!

Nyár van már.
Óó...az eszem megáll!
Vakáció, szünet, temérdek idő,
Barna szemnek mind igéző.

Mit kezdjek az idővel?
És fogyatkozó kevés erőmmel?
Már a felét elhasználtam,
Úsztam, futottam, és eljátszottam.

Vakáció, vakáció,
Ez oly' nagyon jó!
Bár sose lenne vége,
Ebből állna 12 hónapja az évnek.

Tengerkék

Óh! Bár tengerkék lenne minden,
Úsznánk benne ingyen.
Nem kellene pénzt költeni,
Hogy a szoliban kelljen kotlani.*

Ha tengerkék lenne minden,
Úszhatnánk mindenhol ingyen,
Nagyon jó lenne akkor itten,
Ha itt lennénk örökké minden.

*=döglődni, elütni az időt, unatkozni.

Zöld

Ezt az egyik kedvenc zeneszámomra mintáztam. Aki ismeri a számot, az tudja, hogy ki írta, és hogy mi ez a szám. Aki nem ismeri, azt pedig sajnálom.

Lehet zöld az ég,
És lehet zöld a fű,
A zöld szép,
És így végül is gyönyörű.

Ha lehet minden zöld,
Ne gondolj a holnapra,
A zöldért ne öld,
Gondolj a mára!

Lehet zöld a szék,
És lehet zöld a kép,
Nekem mindegy,így is oly' szép.
Csak maradjon zöld az ég.

Álom ami valóra vált

Valahol ami neked megadatott,
Senki más nem tud róla,
Hogy neked megadathatott,
De be ne menj a csirkeólba. :)

A csillagos eget nézvén,
Bátran szembeszállnál,
DE nappal, mikor szembenéznél,
Nem mered lábaidon állva.

Álmaid váltak valóra,
Beteljesült leghőbb vágyad,
Kattog tovább az óra,
Valóra vált leghőbb vágyad.

Megkaptad őt, kit régóta szerettél,
Ez volt a leghőbb vágyad.
Beteljesült, mit régóta szerettél,
A kutya volt álmaid vágya.

Boldogok lettetek együtt,
Elválaszthatatlanok...
Kik örökre élnek, együtt,
Halhatatlanok...

Éjszaka az erdőben

Éjszaka van mostan,
Járok az ösvényen,
Egy gally se roppan,
Itt a sötét erdőben.

Világít a telihold az égen,
Sápadt, halvány fehér fénnyel,
Mint egy halott ember arca,
Néz le rám a sűrű vadonba.

Most egy gally roppan!
Biztos csak képzelődöm!
Itt a farkasok órája!
El kell innen menekülnöm!

Elkezdtem rohanni,
Csak futottam, futottam,
Nem mertem hátranézni,
Még le nem higgadtam.

És ekkor hátranéztem:
Nem volt ott az ösvény!
Eltévedtem az erdőben,
Nincs többé menekvés!

A hátam mögül hangot hallok,
Nagyon lassan megfordulok,
Ott láttam a farkasokat,
Rám vicsorítják hegyes fogukat.

"Most van végem"gondoltam,
"Mindjárt rám vetik magukat,
Az erdőben, az éjszakában,
Rám többé senki sem találhat."

De nem úgy volt, ahogy gondoltan,
Kivezettek az erdőből,
Megköszönni hátrafordultam,
A megmentőknek hűlt helyük.

Bementem a házamba,
Az erdő menti erdészlakba,
Azt hittem, csak a telihold,
Mi rám ilyen hatással volt.

De nem így történt,
Ezentúl sokszor láttam őket,
Hogy elrejtőzve bokor, fa mögé,
Vigyázzák minden léptemet.

Sumalan

Halál

Fekete, mint az éj,
Sötét, mint az ében,
Sajnos sokáig vele kell élj,
Elszállni nem fog az éjben.

Olyan, mint a citrom: keserű
Ábrázolása lehet keselyű.
Száll, majd lecsap valakire,
Utána elszáll, messze vele.

Elviszi máshova,
Valahova a pokolba,
Meghalt valaki, szól a harang
Ott van az emberek közt a harag.

Miért vitte el?
Miért ment el?
Minden rokon gyászol,
Odalenn örökké fázol.

Ha a halál lecsap,
Mint sötét szemű keselyű becsap.
Semmi mentség nincs, itt van,
Ha eljön a keselyű baj van.

Figyelemfelhívás!

Kedves olvasók! Szeretném bejelenteni, hogy ezt a blogot mostantól nem egyedül, hanem az osztálytársam, és egyben jó barátnőm segítségével fogom vezetni. Ő is beleírja a csodálatos verseit a blogba. Megjegyzést továbbra is bármelyik vershez, nemcsak az enyémhez, hanem a barátnőméhez is fűzhetnek. A versei után többnyire odaírja a "nevét". Megértésüket köszönöm. A blog egyik vezetője.

Lagúna

Miért? Mondd meg miért?
Semmire sem ez lenne a válasz!
De ezt írtad, amit ő meg nem ért.
Akár a víz is eláraszt.

Ha a csobbanás
Hangja elhalt örökre
akkor is a víz mélyre ás
Miért? Mondd, hogy ne!

A víz kék, melyet megfestenek
A gyönyörű napsugarak.
A sekély víz halványkékre festi,
Ott leledzenek a madarak.

Halványkék víz...
A kék lagúna...
Egy sziget, mindenféle gyümölcsíz,
Csak be ne csapna, s szép gúnyába bújna.

Dorinának

Osztálytársamnak címezve verset írtam, búcsúzásul, mert jövőre nem az osztályba fog járni, hanem a Révayba. Sajnos! :(

Miért csekély e röpke pillanat?
Hogy íly kevés már a perc!
Oly hamar elillant!
Nincs már több perc.

Túlestünk már mindenen,
Vége mindennek!
Elillant a perc, s minden,
Hogy együtt legyünk ennyien.

28-an, vagy-9 Tán?
Már magam sem tudom!
Mind átestünk már,
A vizsgákon, tudom.

Óhha...! Nem is értem!
Így vége lett talán?
Senki, de én sem értem!
Így vártunk el örökre tán?

Oly csekély e pillanat!
Kevéske a perc is!
A pillanat hamar elillant!
De vele a perc is!

Búcsúzásul Horváth Dorinának, aki itthagy minket, hogy a Révayban tanuljon tovább! Hiányozni fogsz!:)

Összecsapva

( Bocsi, ezért a gyér versért, csak úgy jöttek belőlem a szavak énekórán)

Rohanvást megyen az úton,
Hosszan, mely elvezet egy mély kúthoz,
Amelybe ha beleesel a hálál vár.
Zsákot oszt és jön az ár.

Elvinne hozzád az ár.
A kút mélyén a halál valakire vár.
-A következő áldozat te leszel!
De belőle, halál, nem eszel!

A fejed felett a hullámok
Összecsapnak. A tenger lesz végső kunyhód,
Melyben várnak rád az álmok.
Éjszakákon rád világít a tengermélyben a Hold.

Ennyire szeretlek

Az érzelmeimet versbe öntömöm,
Hogy elmondjam mit érzek.
Ide neked szívemet kiöntöm,
Hogy tud mit érzek.

Ahány csillag van az űrben,
Ahány homokszem a Földön,
Ahány csepp a vizekben,
Annyira szeretlek e földön!

De ez még mind semmi volt!
Nem mondtam el mindent,
Ahány fűszál van a Földön, tán volt,
Annyira szeretlek tégedet!

Ezt mind egybevéve,
Nézd mennyire szeretlek...
Itt van szívem, kiöntve,
Hogy tudd mennyire szeretlek.

Köbe vésett vers, Keresztbe, Fiúk nélkül

Kőbe vésett vers

A fehér kőbe vésem,
Mert van késem,
Mivel a kőbe véssem,
Íly kicsinyke versem.

Keresztbe

Úgy szeretlek,
Majd megeszlek!
Teletömöm magam, degeszre,
Így áll kezem: keresztbe.

Fiúk nélkül...

Fiúkra itt nincs szükség,
De nem is kell egy sem idén.
De azok is vannak, sajna,
Bár elfolynának, mint Bonn mellett a Rajna.

Angyalok

Ha a sötétségnek vége,
Belép a fény,
Ha elmúlik a vég,
Jön az élet.

Fellegeknek fehér szárnyán,
Repülnek az angyalok,
Nekik hófehér szárnyán,
Szállnak le a hajnalok.

Sötét éjszakákat,
Valaki megidézi,
A rengeteg csillagok,
Az angyalokat megigézi.

A fellegekből mindent látni,
A felhőkön pihenni, szállni,
A felhőkön állva nézni,
Mit az emberek tesznek-vesznek.

Nem tudni, hogy hányan vannak,
Talán 1000-en, talán százan,
Ki tudja...
Aki nem az cseppet sem butuska!

Gyönyörű a palotájuk,
Mintha 100 csoda lenne benne,
Van nekik vagy 100 paripájuk,
Kinek ezüstszín szárnyán repülnek haza.

Messzi tájakon, ha angyalokat látsz,
Lovuk szárnyán szállnak,
Köszönj nekik, tudják, hogy ott jársz,
Utána velük együtt szállsz.

Ez a szerelem szerintem

Bárány az oroszlánba,
Oroszlán a bárányba,
Együtt vagyunk örökre,
Esküszöm néked az égre.

Érezz te is így irántam,
hogy tudjam így érzel inrántam,
Egy lánc hozzád fűz,
A vad ártatlant űz.

Ihlet

Elkapott az ihlet,
Itt a varázs,
Írnom kell, itt lett,
Különben elmúlik az ihlet.

nincs más módja, verselek,
Kiöntöm a szívemet,
Senki sem tud róla,
Hogy én hobbiból verselek.

A vad ártatlant űz

Szép az ég,
Szép a nyár,
A tábortűz ég,
Valaki pedig vár.

Sötét éjszakákon,
Valaki ott áll,
Egy fa oltalmában
Áldozatra vár.

Ott vár a vad,
Egy fa árnyékában,
A ragadozó félelmet ad,
Egy fűzfa oltalmában.

Az áldozat arra jár,
A vad megbújik,
A fűzfa alatt vár,
Az áldozat ugrik...

Vége mindennek,
Életnek-halálnak,
Vége mindennek,
Vége a világnak.

Meghalt az áldozat,
Szörnyű vége lett,
Meghalt az áldozat,
Vadnak örömest lett.

Egy nap

Megy az óra, zakatol,
Ezzel pedig untatol,
Unom már az órát,
Várom már a Juliskát.

Tesi órán ugrálunk,
Kedvencem a baseballunk,
Sokszor én már beértem,
A métát pedig nem értem.

Beethowent tanultuk,
Dolgozatot is írtunk,
Nekem pedig 5-ös lett,
Zolikának 1-es lett.

Irodalomból a Toldit vettük,
Azt olvastuk szüntelen,
Matekból most ott tartunk,
Hogy tükrözünk szüntelen.

Barátomnak

Nem tudom mit írhatnék, sajnálom,
Nem te vagy a barátom,
Megpróbáltam, nem ment,
Ez a vonat már elment.

Hirtelen most elgondoltam,
Mit tehetnék én veled,
Nem tudom mit csináltam,
Butaságot én, veled.

Nem tudom mit írhatnék, sajna
Folyik Bonn mellett a Rajna,
Elfolyt a barátságunk vele,
Mit kezdhetnék én, vele.

Kedves Olvasó!

Ez egy olyan oldal, blog amelybe beleírom azokat a verseket, melyet egész nap alkotok. Köszönöm, hogy benéztél. :)