Tükörbe nézvén érzem azt,
Hogy a pillantás egy forrást fakaszt.
Mely csobog végig az arcomon,
S halkan csöppen az államon.
A kép egy torz tükör,
Benne sok fa, körülötte kör.
A fák közt ló, ki vad,
Akit elér egy vízáradat.
A tükörből víz folyik,
A padlón egy alma érkezik.
Vörös, mint a vér,
S egy csepp halkan földet ér.
Nézek bele, a torz tükörbe,
S látom azt, mit látnom kéne.
A forrás kifogy, s megáll,
A földre egy angyal leszáll.
Óva int halk szavával,
Suhint egyet a szárnyával.
Ha a tükörbe nézel lásd magad,
S örülj annak, hogy szíved doboghat.
