Mint megannyi csillag a fekete égen,
Valamelyek eltűnnek az éjben.
Várom azt, mi engem vár,
Azt mi mindig eljő', se leszáll.
Hullik a fáról sárga levél,
Ugyanúgy a csillag, mi velem él.
Hullik lefelé az égről,
Hullik abból a nagy feketeségből.
Rengeteg csillag hull alá az éjen,
De örökre ott van a fekete ében.
Az megvédi, óvja örökre,
De megunja, s a csillagnak vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése