Rossz nap..:/
Hogy lehetek ekkora idióta?!
Nem tudom, hogy hogyan írjam le, hogy ne tűnjek szemétnek. De sajnos ez van, máshogy nem lehet.
Szóval. Röviden.
Ma kiderült valami egy osztálytársamról. És hogy ezzel a dologgal menőzik, ami egyáltalán nem szép dolog. Nem akartam sértőn, bántón mondani a dolgot, de eltúloztam, és kicsit pipa lett. Bocsánatot kértem tőle, nem haragudott.
Legalább 6x mondtam neki ,hogy sajnálom, nem akartam ilyen durván, de igaznak véltem a dolgokat. Hát persze, hogy csak hülye pletyka volt.
Szerencsére a 6. bocsánatkérésnél már röhögve mondta, hogy semmi baj.
Nem kedvelem a csajt, ez tény és való, de nem kellett volna beszólnom neki.
És amit tettem, azért utálom magam.
Nem azért szóltam be neki, mert emiatt elítélném. Csodálkoznék, meglepődnék, de az ő dolga. Én nem vagyok ítélkezős típus.
Sajnálom az egészet, ténleg csak kicsúszott a számon.
Őszintén, nagyon szarul érzem magam, és csak azért mondtam úgy, mert azt hittem, hogy ezzel a dologgal menőzik, és azt akartam ,hogy ezzel ne akarjon feltűnni.
Hülyén hangzik, bunkón, tudom.
Most utálom magamat. Megint depi.
Próbálok nem rágódni ezen a dolgon, mert ha nem rágódok rajta, akkor minden jó lesz, átugorjuk, mint ló az akadályokat, és szépen megy tovább az élet, de félek.
Utálom magam.
Most kicsit talán jobb, hogy kiírtam ide, magamból a dolgokat.
Én nem vagyok ilyen. Miért tettem ezt?
Oké, hogy követünk el hibákat, de én nem tudok ezen túllépni.
Régen nem ilyen voltam. Megváltoztam.
Talán kicsit jobban, mint gondoltam. Pedig nem akarom.
Próbálok visszatalálni a normális önmagamhoz.
Ne ma régihez, csak egyszerűen ahhoz a lányhoz, aki 9.-es, rendes, kedves, néha hülye, általában dilis és bolond, de nem szól be bunkón másoknak.
Hibák. Miért követjük el őket? Miért?
Nem akarok még többet elkövetni.
Igazából nem az fáj, hogy a csaj haragszik e, hiszen tudom, hogy nem.
Hanem hogy a barátnőim, mit gondolnak rólam? Hülyének, kurvának titulálnak?
Nagyképűnek? Mert nem ilyen vagyok. És nem is voltam. Soha. És nem is leszek.
Mindenki követ el hibákat. Néha kicsit, néha nagyot, és néha közepeset.
Szerintem az enyém közepes volt. Talán. De nem lehetett nagy.
A lány nem haragszik, de mi van a barátaimmal? Én őket akarom magam mellett tudni, hogy ők álljanak ott mellettem, nem az a lány.
Fura. Az élet fura. Olyan nehéz élni az életet. Egyik napról a másikra.
ÉS a legrosszabb, hogy ha hibát követünk el, akkor nem pörgethetjük vissza az időt, hogy megváltozzon minden.
Hogy miért?
Mert akkor most énse ülnék itt.
Lehet, hogy nem is lennék. Vagy fiú lennék. Vagy semmi.
Minden máshogy ,elképzelhetetlenül alakult volna.
Néha olyan érzésem van, hogy vissza tudnék menni az időben, vissza akarok menni az időben, hogy ne tegyem meg azt, ami végül hiba lesz. Hatalmas hiba. De nem lehet.
Túl kell lépni azon is.
És régen talán könnyebben ment túllépni egy hibán.
Most ez emészt.
Pedig nem akarom, hogy ez emésszen. Rossz érzés.
Mind1.
Most kiírtam magamból, kicsit könnyebb.
Remélem, a barátaim nem gondolnak nagyképűnek, és bunkónak ,amiatt, amit tettem. Mert az nem én voltam. Mintha egy ördög pár szava hangzott volna az én számból.
Az nem én voltam. És szerintem én alapból nem vagyok olyan bunkó. És nem is leszek az.
Soha.
Mind1..
Kicsit elmélkedtem..:)
Jó éjszakát! <3 p="p">
Hogy lehetek ekkora idióta?!
Nem tudom, hogy hogyan írjam le, hogy ne tűnjek szemétnek. De sajnos ez van, máshogy nem lehet.
Szóval. Röviden.
Ma kiderült valami egy osztálytársamról. És hogy ezzel a dologgal menőzik, ami egyáltalán nem szép dolog. Nem akartam sértőn, bántón mondani a dolgot, de eltúloztam, és kicsit pipa lett. Bocsánatot kértem tőle, nem haragudott.
Legalább 6x mondtam neki ,hogy sajnálom, nem akartam ilyen durván, de igaznak véltem a dolgokat. Hát persze, hogy csak hülye pletyka volt.
Szerencsére a 6. bocsánatkérésnél már röhögve mondta, hogy semmi baj.
Nem kedvelem a csajt, ez tény és való, de nem kellett volna beszólnom neki.
És amit tettem, azért utálom magam.
Nem azért szóltam be neki, mert emiatt elítélném. Csodálkoznék, meglepődnék, de az ő dolga. Én nem vagyok ítélkezős típus.
Sajnálom az egészet, ténleg csak kicsúszott a számon.
Őszintén, nagyon szarul érzem magam, és csak azért mondtam úgy, mert azt hittem, hogy ezzel a dologgal menőzik, és azt akartam ,hogy ezzel ne akarjon feltűnni.
Hülyén hangzik, bunkón, tudom.
Most utálom magamat. Megint depi.
Próbálok nem rágódni ezen a dolgon, mert ha nem rágódok rajta, akkor minden jó lesz, átugorjuk, mint ló az akadályokat, és szépen megy tovább az élet, de félek.
Utálom magam.
Most kicsit talán jobb, hogy kiírtam ide, magamból a dolgokat.
Én nem vagyok ilyen. Miért tettem ezt?
Oké, hogy követünk el hibákat, de én nem tudok ezen túllépni.
Régen nem ilyen voltam. Megváltoztam.
Talán kicsit jobban, mint gondoltam. Pedig nem akarom.
Próbálok visszatalálni a normális önmagamhoz.
Ne ma régihez, csak egyszerűen ahhoz a lányhoz, aki 9.-es, rendes, kedves, néha hülye, általában dilis és bolond, de nem szól be bunkón másoknak.
Hibák. Miért követjük el őket? Miért?
Nem akarok még többet elkövetni.
Igazából nem az fáj, hogy a csaj haragszik e, hiszen tudom, hogy nem.
Hanem hogy a barátnőim, mit gondolnak rólam? Hülyének, kurvának titulálnak?
Nagyképűnek? Mert nem ilyen vagyok. És nem is voltam. Soha. És nem is leszek.
Mindenki követ el hibákat. Néha kicsit, néha nagyot, és néha közepeset.
Szerintem az enyém közepes volt. Talán. De nem lehetett nagy.
A lány nem haragszik, de mi van a barátaimmal? Én őket akarom magam mellett tudni, hogy ők álljanak ott mellettem, nem az a lány.
Fura. Az élet fura. Olyan nehéz élni az életet. Egyik napról a másikra.
ÉS a legrosszabb, hogy ha hibát követünk el, akkor nem pörgethetjük vissza az időt, hogy megváltozzon minden.
Hogy miért?
Mert akkor most énse ülnék itt.
Lehet, hogy nem is lennék. Vagy fiú lennék. Vagy semmi.
Minden máshogy ,elképzelhetetlenül alakult volna.
Néha olyan érzésem van, hogy vissza tudnék menni az időben, vissza akarok menni az időben, hogy ne tegyem meg azt, ami végül hiba lesz. Hatalmas hiba. De nem lehet.
Túl kell lépni azon is.
És régen talán könnyebben ment túllépni egy hibán.
Most ez emészt.
Pedig nem akarom, hogy ez emésszen. Rossz érzés.
Mind1.
Most kiírtam magamból, kicsit könnyebb.
Remélem, a barátaim nem gondolnak nagyképűnek, és bunkónak ,amiatt, amit tettem. Mert az nem én voltam. Mintha egy ördög pár szava hangzott volna az én számból.
Az nem én voltam. És szerintem én alapból nem vagyok olyan bunkó. És nem is leszek az.
Soha.
Mind1..
Kicsit elmélkedtem..:)
Jó éjszakát! <3 p="p">
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése