Mizujs veletek? Mert nem nagyon jeleztek vissza, hogy tetszik e a blog, vagy nem. Nem tudtok kommentelni? Megértem, tudom. Én is beleestem ebbe a dologba, hogy nem tudtam írni visszajelzést.
Szóval, ha így áll a dolog akkor hagyjuk. Majd csak rájövünk, hogy hogy kell ilyen oldalakra kommentelni.:)
Mert énsem tudom.;)
Hoztam nektek egy verset, Még friss, tegnapi.
Szerelmi bánat...tudjátok, amiről tegnap is írtam.:D
Nos. Vers:
Fájdalom
Mielőtt elmentél, csókod ízét éreztem,
Azok voltak a percek, melyeket igazán élveztem.
A pillanat hevében csókoltalak, megint és újra,
Azokat a perceket nem felejtem el, soha.
Aztán kezemből kezed kicsúszott, elfordultál,
A szemembe se néztél,semmit, egy szót sem szóltál.
Lehajtottad fejed, szemedből könnycsepp csordult,
Megszólaltál, és velem a világ hatalmasat fordult.
"El kell mennem,- mondtad.- El kell válnunk,
El kell hinni, amit majd mától látunk.
Mert eddig talán csak álom volt, látomás,
Egy elképzelt, remélt álom, és semmi más."
Utána elmentél, a világ forgott körülöttem,
De úgy éreztem, nélküled szürke az egész életem.
Csókod örökre érzem majd az ajkamon,
De így már tudom, mi az igazi fájdalom.
Nos, hát ennyi. :) Kicsit depi votlam, bocsi, a depis hangulatért..:/ :DD
Na, most megyek, puszi! *-* <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése