Szerelmek.

Héé, emberek!!
Örülnék néha napján 1-1 kommentnek!:)
Jólesne...:/
Miért? Nekem miért nem sikerül? Miért nem sikerül, majdhogynem egyedül nekem?
Körülöttem párocskák ölelkeznek állandóan. Mindenkinek összejön, csak nekem nem. Miért? És mos ez kijön rajtam.
Tegnap este óa gyakorlatilag ezen aggódok. Kérdezték mam ár tőlem, hogy mi a baj, mire én: "Semmi, csak unatkozok." Holott nemcsak az unatkozás vol a bajom. Ez.
Hogy nekem nem jön össze.
Nem jön össze a szerelem. Pedig szeretném.
Szeretném, ha fogná a kezem, átölelne, megcsókolna. Szeretném érezni a szerelmet.
És tegnap óta, illetve nemcsak azóta (ebbe mindjárt belemegyek) azóta rágódom ezen. A régi szerelmemet is hozzákapcsolva ehhez. Amióta volt a nagy szerelmemnek a bátyja a buszon. Emlékeztek? Vele is énekeltünk rajzfilmes dalokat. Szóval, rémlik?
Nos, ő is tetszik. ÉS bele gondolok, hogy milyen lenne...Főleg úgy, hogy az öccsét egykor régen szerettem.
Beteges
Lehet. De az a nagy helyzet, hogy a szerelem nem múlik el. Csak megtanulunk nélküle élni. Kizárjuk a régi szerelmet az életünkből.
Nekem sikerült. De most a bátyja révén újra bekúszott az életembe. És amikor meglátom, hogy fent van Facebook-on, akkor beleremegek. Nagyot sóhajtok, és ráveszem magam, hogy ne írjak rá. Ha kellek neki, majd megteszi ő.
És próbálok bízni a dologban, hogy majd egyszer rámír, vagy tetszek neki, csak még nem jött el a mi időnk, vagy valami, de nem....
Tudom, hogy nem. Tudom. Tudom.
Ha kellek neki, majd ő rámír? Miért ne írjak rá én? Hiszen énis mindig ezt tanácsolom másoknak. "Írj rá!"
De akkor én miért nem teszem meg? Miért nem fogadom meg én is a magam tanácsait? Holott meg kellene.
Egyszer talán...Majd ráírok. Legközelebb.

Nos. Egy kis történet, ami kivételesen igaz. :) Amúgy az előző is igaz volt, szóval há..:D Röviden ennyi. Most egy kicsit könnyebb. Hogy leírtam.
Mind1.
Még jelentkezem'^-^ Puszi! <3